Az utolsó roham

„A baloldal utolsó nagy csatakiáltását halljuk. A szétvert, porig alázott baloldalét. Azét a baloldalét, amely a harctéren sorra vesztette el az ütközeteket. Azét a baloldalét, amely teljesen demoralizálódott, hiszen nem tudott stratégiát alkotni, jövőképet felmutatni. Így, legyengülve és fantáziátlanul áll ki és néz farkasszemet a vele szemben felsorakozó, egyre erősebb ellenféllel. Az esélytelenek nyugalmával a vesztébe rohan.

A felvázolt helyzetkép a magyarországi állapotokat hűen tükrözi, ám egész Európára értendő. A hétvégén a szokásos franciaországi sárgamellényes-tüntetésekről szóló beszámolók mellett három ország fővárosából érkeztek hírek utcai demonstrációkról: Olaszország, Ausztria, Szerbia. A híradások szerint mindhárom helyszínen néhány ezren vettek részt a tiltakozásokon. Emiatt külön-külön nem is lennének említésre méltók. Azonban az a tény, hogy minderre egyszerre, karácsony előtt egy héttel, a dermesztő hidegben került sor, nem véletlen.

Főleg, ha azt nézzük, teljesen különböző ügyeket karoltak fel az utcára vonulók: Rómában a bevándorlók jogaiért és a kormány szigorú migránsellenes politikája ellen tüntettek, Bécsben a jobbra húzódás, a rasszizmus és a szociális megszorítások miatt, Belgrádban pedig állítólag azért, mert egy belgrádi televízió jelentéktelennek tüntetett fel egy korábbi tiltakozó akciót, amelyet egy ellenzéki politikus megverése váltott ki. Ha hozzávesszük mindehhez a budapesti túlóratörvény-ellenes tiltakozást, minden világossá válik: nem véletlen egybeesésről van szó.

A helyzet az, hogy a balliberális oldal az utolsó elkeseredett rohamára készül a nagy támogatottságú, demokratikus felhatalmazású jobboldali kormányok ellen.”